Hrlevl




szazalek_emblema
2007. július 17. kedd, 12:06

Szabó János ügyvéd, hajdani földmuvelési miniszter kuruc dallamokat tárogatózik Jedlik Ányos gyori szobra fülébe. Király Géza kézsebész specialista egy fabódéban fröccsöt mér becsületkasszára a bencések rendháza elott. Az összegyult pénzt a Kazinczy szépkiejtési verseny támogatására ajánlották fel, mondván: a szódával hígított, vegyített bor míves megszólalásokra is meg tudja oldani az emberi nyelvet. Valaki hatalmas virágkoszorút tesz a dinamó és a szóda feltalálójának, Jedlik bronzszobrának a nyakába.

Fröccsnapok vannak Gyorött. Horváth József ügyvéd a helyi Rotary klub egyik alapítójaként kezdeményezte az írásos emlékekkel megalapozott fröccslegendárium felélesztését.

 

- A fröccs szóda nélkül csak jó bor - mondja Horváth József, s a fröccsnapok jövoképét is fölvázolja: a müncheni sörfesztiválok mintájára szeretnének nagyszabású fröccsfesztivált tartani a folyók városában. A fröccshöz kapcsolódó kultúrhistóriai emlékeket, irodalmi és zenei muveket mutatják majd be a következo évre tervezett eseményen, amelynek elojátéka a mostani fröccsünnep.

 

- Hegedus Géza A Világmindenség elso fröccse címu esszéjében ír e rendkívül népszeru ital történetérol. Nos, az elso fröccsöt Gyorben kóstolták meg - emlékeztet a dicso múltra Horváth József.

 

A világ Jedlik korában - a XIX. század elso harmadában - is meglehetosen haszonelvu volt. Szinte pironkodva vallja be az egyik bencés tanár a téren, hogy még a vallási rendben is tetten érheto volt ez a gondolkodásmód. Horváth József pedig legendáriummal támasztja alá a feltevést: a közösségi emlékezet papírra vetett tanúsága szerint a gyori bencéseknél tanító Jedliket szerzetestársai arra nógatták, hogy ne csak olyan haszontalanságokat találjon fel, mint a delejes horgony, vagyis a dinamó. Azt is oldja meg, hogy a vízbe vissza lehessen varázsolni a szénsavat.

 

A bencésekhez ugyanis a Balaton-felvidékrol hozták a savanyú vizet, s a döcögo szekéren imbolygó hordóban kilehelte a lelkét - a szénsavat - a víz. Jedlik erre - ne feledjük, egy életörömöket kedvelo reneszánsz emberrol van szó - megalkotta a szódakészíto berendezést. A mesterségesen szénsavas vízzel aztán hígítani kezdték a bort, így született a spritzer, amely elnevezést egy fóti szüreten Vörösmarty Mihály magyarított fröccsre.

 

Gyor egyébként nem csak a nyári rendezvénysorozaton vállalja, hogy a fröccs városa, ez polgárainak mindennapi ivási szokásaiban is megmutatkozik. A fröccsivásnak különbözo szertartásai alakultak ki. Az igazi fröccsösöknek például kérdezés nélkül két kisfröccsöt tesz asztalára a kocsmáros, avagy a pincér: a gyori fröccsivó ugyanis kis adagot iszik, de abból egyszerre kettot kér.

 

- Lehet, hogy elsore furcsán hangzik, de a bor vízzel történo vegyítése az európai kultúra alapja - ezzel a felütéssel kezdi eloadását a fröccsnapokon Nyakas Szilárd.

 

A rádiós szerkeszto, mint minden valamirevaló borkutató, idézi ugyan Hamvas Béla sorait, de o el is vonatkoztat tole.

 

Eloadása után egy párás kisfröccsel a kezében meg is magyarázza téziseit.

 

- Hamvas szerint vannak bor- és vannak pálinkaivó népek. Szerintem célszerubb az ókori görögök megkülönbözteto felosztását használni: vagyis van színborivó és van borvegyíto nép. A klasszikus görög kultúra városállamának népe borvegyíto nép volt. Az együttivásokon - vagyis szümpozionokon - folyamatosan vízzel hígították a bort. Ezek az együttivások az egymással ritkán találkozók kommunikációs fórumai voltak. Kicserélték gazdasági, politikai nézeteiket, tapasztalataikat és érzelmeiket is. Mindig vigyáztak arra, hogy a bor kedélyjavító, gátlásoldó mértékét szinten tartsák, ne engedjék kialakulni az ésszeru társalgást fékezo ittasságot. A vízzel kello arányban vegyített bor, a mostani fröccs a legeurópaibb ital, mert a társalgás, a másik gondolataira való figyelem, az érzelmek kulturált kifejezésének segédeszköze.

 

Nyakas Szilárd szerint színborivó népekre általában a hódítás, a szenvedélyek elszabadulása volt jellemzo. Példaként említi Nagy Sándort, aki vezérkarával minden nagyobb csata után részegre itta magát.

 

A bencés rendház elotti térre egyre több fröccsbarát érkezik, megvitatják a bor és a szóda keverési arányának mértékét, s az ennek alapján kialakult, "házmester" vagy a Krúdy-fröccs ízvilágát. Eldiskurálnak arról, melyik bornak a legjobb testvére a szóda, szabad-e jó bort hígítani, erosíti vagy elhalványítja a szolonedu élvezeti értékét a szénsavas víz. Nyakas pedig egy záró történetet mesél:

 

- Goethe egy kánikulai napon az erdoben sétált, majd betért pihenni egy vadászházba, ahol az egyik asztalnál borivó társaság hangoskodott. A költo kért egy kancsó bort és egy kancsó vizet, aztán leült a sarokba. Hígítva itta a bort. A félrészeg társaság tagjai odamentek az asztalához és provokálták: hogyan meri felvizezni ezt a remek bort? Goethe a szemükbe nézett, és versben válaszolt. Nyakas le is fordította magyarra a német strófát:

 

"A víz maga - megnémulás,

 

Erre tanúk a tóban a halak.

 

A bor tisztán - elbutulás,

 

Erre asztalnál tanúk az urak.

 

És mert számomra mindketto

 

iszony,

 

Borom vízzel vegyítve iszom".