Cserediákok: Győrből az amerikai kontinensre |
2008. augusztus 13. szerda, 11:12 | ||||||||
Amerikai történelmet, üzleti ismereteket és hegesztést is tanult Kaliforniában Radics Kristóf, ott ugyanis maga választhatta ki tantárgyait. Ez az, amiben szerinte leginkább eltér a hazai gyakorlattól a tengerentúli oktatás és sokféle formában biztosít rendszeres sportolási lehetőséget a fiataloknak. A győri fiatal ezért a vízilabdázást is meg akarta tanulni.
Viszont a rendszer a fiatalokkal szemben szigorúbb, mint nálunk az esti szórakozás tekintetében, ha későn fiatalt látnak szórakozóhelyen, utcán a rendőrök, hazaküldik. Alig tudott angolul, amikor megérkezett Ukiahba, de hamar megtanulta és kint leérettségizett. Heim Balázs szintén Amerikában érettségizett, Washington államban, Tacomában. Testvérét már a Kisalföldből ismerhetik olvasóink, írtunk arról, hogy Szingapúrban tanult, dolgozott. Példája is ösztönözte öccsét, aki szintén azt emelte ki élményei közül, hogy az iskolában nem az volt az első, mint itthon, hogy lediktálták az órarendjét, eldönthette, mit tanul. Az egyik tantárgya – amire osztályzatot is kapott – tulajdonképpen az volt, hogy tanársegédként egy oktató adminisztrációs munkáját elvégezte. Egyébként is az jellemzi ottani iskoláját elmondása szerint, hogy közvetlen a tanárok és a diákok közti kommunikáció, gyakran van lehetőség egyéni beszélgetésekre. Házi feladatát pedig, ha délután e-mailben elküldte tanárának, másnap már az asztalán várta annak értékelése. „Az iskola számos módon azt próbálja elérni, hogy a diákok rájöjjenek, magukért tanulnak. Olyasmiket tanítanak, amiket gyakran kell alkalmazni felnőttként a mindennapokban, azt, hogyan juthat az ember önállóan egyről a kettőre, hogyan valósíthatja meg saját ötletét."
Szintén a tengerentúlra jutott el a Rotary révén Ráskai Dóra, de Dél-Amerikába, Brazíliába. Săo Paulo megyében egy negyvenezres kisvárosban élt egy évig. Angolul jól beszélt, de ott ezt a nyelvet kevesen értették. Nagyon hamar „ráragadt" azonban a portugál – mondja. Elmondása alapján a helybeliek mint cserediákot körülrajongták, mentalitásuk sokat segített neki abban, hogy ne legyen honvágya és kiismerje magát országukban. Szerinte a brazilok nyitottak, közvetlenek, egy-két jó szavuk mindig van mindenkihez. Van idejük beszélgetni, szánnak időt egymásra, a szabadidőre és a szórakozásra, mindezt fontosnak tartják. „Hamar úgy éreztem magam házigazdáim közt, mintha már régóta ismerném őket. A tanár-diák viszony is a baráti jelzővel jellemezhető náluk. Mindez sokat segített, a rotarys fogadócsaládomnál pedig családtagnak érezhettem magam" – mondta el Dóra, aki részt vehetett egy karneválon és járt Rióban a Krisztus-szobornál is.
Kétezer méter fölötti magasság, gyönyörű táj, a maja kultúrát idéző történelmi légkör, hagyományaikat őrző indiánok, kevés turista – így jellemezte Mexikónak azt a részét Varga Vera, ahol egy évet tölthetett. San Cristobal de las Casasban turizmust tanult, így az ország más részeit is jól megismerte és már spanyolul is jól beszél. Szerinte a mexikóiak kedvesek, vidámak, mindenben a jót keresik, már üdvözlésük is egy közvetlen ölelést jelent és tapasztalatai alapján az ország közbiztonságával sincs gond. Úgy véli, a Rotary biztosította lehetőséget érdemes kihasználni, ezért hamarosan testvére is követi példáját, szintén Mexikóba mehet. (Bővebben, képgalériákkal: www.kulfoldrol.kisalfold.hu.)
Diáknagykövetek a nagyvilágban A diákcseréknek már hagyományai vannak a Rotary-mozgalom keretében. A győri klub általában évente öt fiatalt fogad a világ távoli pontjairól és ennyit is juttat külföldre. Többnyire Ausztráliába, Japánba, Brazíliába, Mexikóba vagy az Egyesült Államokba és ezekből az országokból érkeznek egy-egy évre a középiskolás korú tanulók. A Rotary Club Győr ifjúsági programját Radics Zoltán koordinálja. Elmondta, háromlépcsős rostálás keretében választják ki a diákokat, akik Győrből a világ más részeibe utazhatnak rotarys fogadócsaládokhoz. Erre azért van szükség, mert mintegy diáknagykövetként városukat, hazájukat és a Rotary-mozgalmat is képviselik, viszont nem feltétel az angol nyelv magas szintű ismerete, elég, ha megértetik magukat némiképp, hiszen egyedül utaznak. A fogadóhelyen is iskolába járnak és a családok családtagként fogadják őket. Rotarys szüleiket többnyire papának és mamának szólítják, emellett a helyi Rotary Clubban és az iskolában is van úgynevezett keresztapjuk, mentoruk. Mindez nagyon fontos része a csereprogramnak, hiszen a fiatalok különben valószínűleg nehezen viselnék azt, hogy hosszú időre távol kerülnek otthonuktól. A távolban eltöltött egy év után viszont mintegy világpolgárrá válnak, többnyire felsőfokú tanulmányaikat is külföldön folytatják. A Rotary alapcélja a segítés, ezen programjával a fiatalokat támogatja, hogy világot lássanak, idegen nyelvet tanuljanak, jobb eséllyel alakíthassák jövőjüket. http://www.kisalfold.hu/gyori_hirek/cserediakok_gyorbol_az_amerikai_kontinensre_/2066697/ |