Hírlevél




szazalek_emblema
Győr büszke lehetne gazdag történelmére
2009. augusztus 28. péntek, 11:30

Győr büszke lehetne gazdag történelmére

 
Gülch Csaba
2009.08.27. 09:30
 
     
 

Győr - Folytatjuk sorozatunkat, és ahogy korábbi írásainkban, úgy most is azt az egyszerű kérdést tettük fel a megszólítottnak, hogy mit szeret, illetve nem szeret Győrben. Lebó Ferenc szobrász, éremművész válaszolt.
 


A szarvasi születésű Lebó Ferenc felesége révén került Győrbe. Azóta olthatatlan szerelem köti a folyók városához (is). Ezt a szenvedélyes kapcsolatot, hűségét az alkotó az elmúlt évtizedekben számos művével – többek között két köztéri szoborral, tucatnyi domborművel – megerősítette.

– Győrben folyók és utak futnak össze, a város egy természetes centrum, amelynek olyan múltja van, amire méltán lehetnek, illetve ha ismernék, lehetnének büszkék az itt lakók. Ezt a gazdag történelmet szeretem elsősorban a városban – hangsúlyozta érdeklődésünkre Lebó Ferenc. – Mosolygok a bajszom alatt, mikor mostanában emlegetik: a Szent István által alapított egyházmegyék közül egyedül a pécsi alapításának pontos idejét tudjuk. Az még egyszer sem hangzott el, hogy az ezeréves püspökséget – alapítólevelének bizonysága szerint – városunkban, Győrött alapította a szent király. Szeretem a Káptalandomb egyedülálló hangulatát, amely minden részletében történelem. Olyan impulzusokkal, érzésekkel ajándékoz meg minden alkalommal, amelyek a Győr iránti szerelmemet még jobban erősítik. Meg kell említenem a belvárosi kis utcák kapualjaiban fellelhető oszloptöredékeket is, amelyek a román kortól a reneszánszig, a barokkig tanúskodnak a régmúlt idők teremtő szépségéről.

Lebó Ferenc szobrász, éremművész szereti a Káptalandomb egyedülálló hangulatát, amely minden részletében történelem. Fotó: Bertleff András
Lebó Ferenc szobrász, éremművész szereti a Káptalandomb egyedülálló hangulatát, amely minden részletében történelem. Fotó: Bertleff András

Lebó Ferenc szerint nagy veszteség Győr számára, hogy a város hajdan dicső korszakokat megélt erődje szinte teljességgel eltűnt az évszázadok során. A sértetlenül megmaradt milánói erőd példáját említve a szobrászművész úgy véli, ebből komoly kulturális és idegenforgalmi tőkét kovácsolhatott volna a város. Vallja: az egyedülálló építménnyel Győr a magyar Milánó lehetett volna.

– Az rendben van, hogy erős gazdaság, ipar nélkül nem létezik egy város, de évszázadokat átívelő kultúra nélkül sem. Valami olyan hosszú távú ˝befektetések˝ kellenének a városban, mint amilyen az ezernégyszázas évekből a firenzei Brancacci bankárcsalád nevéhez fűződik. Kápolnát építtettek, amelynek freskóit a neves mester, Masaccio készítette. Ez a ˝befektetésük˝ még ma is ˝kamatozik˝. Egy város nemcsak téglából és betonból épül fel, hanem az ott élők szellemiségéből, elkötelezettségéből, büszkeségéből is, amely a közösséget, Győrt összetartja.


A szobrász szerint alaposabban meg kellene ismerni az itt élőknek nagy múltú lakóhelyük történetét.

– Azét a városét, amelynek három mártír püspöke volt, amelynek bazilikájában olyan emlékeket őriznek, mint a Szent László-herma, a Könnyező Szűzanya kegyképe és Boldog Apor Vilmos szarkofágja. Azét a Győrét, amelynek szívében, a Káptalandombon egy feltáratlan kazamatarendszer húzódik, amelyet mielőbb be kellene mutatni a győrieknek, a város vendégeinek is. Igazi turistacsalogató különlegesség lehetne! Miként azok a felélesztett legendák, mondák, elődeinktől örökölt történetek is, amelyek nemcsak az egyes történelmi korok, hanem az itt élők, az idelátogatók közé is szellemi hidat építenek.

 

http://www.kisalfold.hu/gyori_hirek/gyor_buszke_lehetne__gazdag__tortenelmere/2112208/