II. Rotary Töktusa

A Rotary Club Győr idei évben második alkalommal rendezte meg az ú.n. „Rotary Töktusát”, melynek lényege - Hámori Sándor klubtagunknak hála – hogy vállalkozó kedvű barátaink, illetve a Fröccsnapok lebonyolításában részt vállaló Rotary klubok tagjai tavasszal előnevelt tök palántát vehetnek át. A külföldről származó magból hajtatott palánták termései – megfelelő gondozás esetén – fajta nevükhöz („giant”) híven elképesztő méretűre képesek fejlődni. Idei évben, az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál rendezvényei miatt a XIII. Rotary Fröccsnapok rendhagyó időpontban, ősszel kerülhetett sor. A szeptember végi eseménnyel összekötve ezúttal a Széchenyi Téren kiállításra is kerültek a termények, melyet a látogatók, kicsik és nagyok derűs örömmel csodálhattak meg, illetve szavazhattak is az egyes kategóriák nyerteseire. A bíráló bizottság – figyelembe véve a látogatók szavazatit is - nem csak a legnagyobb terményt díjazta, hanem több vicces kategóriában is eredményt hirdetett.

 

Az összes közül kitűnt egy termény, mely nem csupán legkisebb méretével hívta fel magára a figyelmet, hanem tulajdonosa, Nagy Tamás barátunk által hozzá csatolt leírás miatt két kategóriában is sikert aratott: a legkisebb töknek járó elismerés mellett érdemessé vált az „Irodalmi díjra” is, melynek tartalmát örömmel osztjuk meg ezúton minden kedves Olvasóval:

„A tök nevelés pontos helyének megnevezése:

A nagy univerzum egyik kisebb galaxisában, annak egyik csápjának nem túl sűrűn lakott részén, egy kisebb nap körül forgó, gyönyörű kék harmadik bolygón, amely nekünk a világ közepe. Azon belül egy sokat megélt kontinens Kárpátoktól körülölelt legszebb részén, melyet Árpád apánk választott számunkra. Folyók által körbeölelt, termékeny talajon, a Kisalföld keleti részén, egy napfényes udvarban, Győr-Újvárosban.

A pályázó humoros rövid beszámolója a termesztés folyamatáról, az esetleges érdekességekről:

Elmondom mindjárt az elején, mivel nem volt sajátom, ezért úgy fogadtam örökbe. Jó családból, de későn jött, társai már vidáman nevelkedtek. Meg akartam adni neki mindent, hogy elmondhassa jó házban nevelkedett. Saját szobát ugyan nem adtam neki, de kapott napos helyen egy megfelelő ültető gödröt, melybe hasonlóan a jó pezsgőhöz, évekig érlelt trágyát kevertem. Ezzel megetettem, majd finom esővízzel megitattam. Úgy láttam tetszett neki, boldogan aludt el.

Aztán mindjárt az első éjjel jött a horror, vadabb, mint a filmekben. (A 18 éven aluliak a fülüket is befoghatják.) Rárontott alattomosan alulról egy vakond! Megrágta a gyökereit, kitúrta a helyéről, szörnyű, életveszélyes állapotban találtam rá.

Több napos intenzív ápolás hatására elmúlt a közvetlen életveszély. Túlélte, de a fizikai és lelki megrázkódtatásokat egész életében magán viselte. Azt hiszem elvesztettem a bizalmát…

Locsolgattam, ápolgattam mire újra összebarátkoztunk. Egy indát növesztett, azon hozott is két virágot. Társai valahol máshol ezalatt már túl voltak az első termések korai nevelésének időszakán, vígan nőttek nődögéltek, mialatt ő még csak  a méhecskéket várta.            

Aztán valahogy, itt nem részletezett módon ez is bekövetkezett, megjelent egy kis gombóc. Újra meg újra locsolgattam, biztattam, ebből még világrekord termés is lehet.

Hát nem lett… Hiába itattam, nem volt szomjas. Látszik, hogy nem rám ütött…

Támadt egy gyanúm. Lehet hogy ez a tök nem is egynyári növény? Talán évekig fogja növeszteni?? Lehet, hogy Micsurin a híres szovjet kalauz ezt még nem fedezte fel???

Művelt tök volt, hiszen műveltem. Öntevékenyen alighanem olvasta ő is az irodalmat, mert bizony egynyári lett. Ami lejár, az lejár, még a királyoknak is, mondta valahogy így a Tüskevárban Matula bácsi Tutajosnak, na, nem pont a tökre gondolva, de erre is igaz.

Kifejezetten jó, hogy most szeptember végén van ez a Töktusa, hiszen a célegyenesben beleadott mindent. A mérlegelésnél a büszke 826 grammnál állt meg a mutató - helyett a digitális kijelző. De legalább nem törte össze a mázsát.

A Jó Isten a jóból csak keveset ad.

A tököm egyszerre két kategóriagyőzelem várományosa is lett egyben. Javasolom a legkisebb óriás és a legnagyobb törpe cím együttes odaítélését.

Szóval kedves bíráló hölgyek most bátran, minden hátrányos következmény nélkül megerősíthetik azt az olykor elhangzó szólást, mely szerint nem a méret a lényeg!”