Meg vannak fogyva. Meg vannak fogyva a marhák - mondja egy idős bácsi.

Korareggel Székelyvarságon, azon az udvarhelyszéki  tanyán, amely akkora területen fekszik, mint Bukarest.

Ő pedig Izolda, a kis tehénpásztorlány. Mint általában, most is fél hatkor kelt, fél hétkor pedig már édesapja oldalán úton a legelők felé a csordával.

Amelyik ott el van fordulva Zsiráfnak hívják,  ott a szélén pedig Vezérnek - mondja a kislány.

Izolda mind a 98 tehenet ismeri név szerint. A kislánynak rengeteg "pásztorélményben" volt része.

Izoldának csordaőrzéssel telt a vakáció. Na nem azért, mert elkelt a segítség édesapjának, hanem, mert kedvét lelte benne. Mint kiderült, Izolda igencsak bátor teremtés. Tisztában van vele, hogy a környéken bármikor megjelenhet egy medve, vagy egy farkas. Épp azt eséli, hogy a vadállatok hogyan végeztek a környék kutyáival.

Miszter Dénesnek hívták az egyiket, amelyiket megölte a farkas. A másikokat nem tudom, hogy hívták - mondja a pásztorlány.

A pásztorkodás mellett főhősünk másik kedvtelése a könyvforgatás. Mindíg lapul egy tarisznyájában.

Otthon vannak könyveim. Kilenc könyvem van, s azok mind olvasnivalók. Még vannak öt kicsi imakönyvem, s még egy nagy. Ekkora így - teszi hozzá Izolda.

Igaz a legelőn kevés idő marad az olvasásra, hisz a tehenekre kell koncentrálni.

Ez a tehen Gyöngyös, az amelyik mejen kifelé...Gyöngyös hé...Elé kell menjek, mert ezek elmennek...Gyöngyös hé - nógatja a kislány a tehenet.

A fáradhatatlan kislányt meggyőzzük, üljön le velünk egy szusszanásra.

Kell segítsek édesapámnak, mert más nem tud segíteni. Nincsen kutyája se,  csak van egy kicsi kutyája, de az sem ér már semmit.  Csak amikor kedve van, akkor ugat.Azt kell csináljak, hogy itt a szélén meg kell álljak, amikor kell, máskor pedig hátulhajtsam, máskor pedig ott az oldalánál meg kell álljak, hogy nehogy bemenjenek a ciherbe. S azután, ha valamelyik vissza megy, utol kell valahogy érjem s visszatérítsem. Hogy menjenek vissza, hí vissza oda ne, és ha leakarnak menni, akkor es azt kell mondani, s mikor lefelé kell menjenek, akkor hí le oda ne, azt kell mondani. Szeretek a tehenekkel járni, mindennel szeretek lenni, csak az a gond, hogy rosszalkodnak, mennek bé a ciherbe. Egyetlen egy bántott volt, de akkorát üttem a homlokára a kövekkel, hogy azután úgy fél tőlem, mint egy nyúl. Nem szabad elfáradni, me hazafelé még nagy az út Tisztásig - mondja el Izolda.

Izolda csak mesél, és mesél. Mint megtudtuk, medvét csak a kishúga látott, aki azóta nem  is mer a tehenekkel járni.

Időközben megérkezett az édesanya is az ebéddel. Elmondta, hogy Izoldát szinte lehetetlen otthon tartani.Mint kiderült,  nem csupán a tehenek nyelvén ért, sok titkát ismeri erdőnek, mezőnek, legelőnek.

Édesapám mondta, ha sárga feje van, akkor ne szedjem le.  Ha kék feje van, akkor leszedhetem, mert kék hátú akkor. Ez fehér hátú, és ez nem jó. valahol benebb es kell legyen az a másik gomba: róka. Itt van ne. lássa-e a rókagomba,. Levegyem-e? Az alja ilyen s a háta ilyen.  Így néz ki igazából az őszi róka - tettte hozz áa kislány.

Hát....így telik el egy nap a tehenekkel. Lassan beesteledett,  a csorda hazafelé indul.

Majd új nap virradt a Balázs családra,mégpedig az iskolakezdés napja. Üröm és öröm is vegyül a reggelbe. Izolda várta ugyan az új tanévet,  ám tudja: ezzel idén lejárt számára a pásztorkodás ideje . .. irány az iskola...