A kirándulás célja a régió egy városának a megismerése volt. Emelett szerettük volna, ha lehetőség nyílik az ismerkedésre a régión belül lakó cserediákok, rotaractosok, cseredákjelöltek és fogadó testvérek között. A kirándulást az őszi szünetre időzítettük, hogy programot biztosítsunk a cserediákok számára ebben az időszakban.

A régióban 5 klubnál jelenleg 8 hosszú utas cserediák tartózkodik. A rotaractosok és a fogadótestvérek bevonásával 15-20 fős csoportban gondolkodtunk előzetesen. Mivel a gyerekek egy részének a családon keresztül már volt elfoglaltsága ebben az időszakban, így 11 diák (2 győri, illetve 1-1 komáromi és szombathelyi cserediák, 4 győri rotaractos cserediák jelölt, 1-1 győrújbaráti és szombathelyi fogadó testvér, valamint egy komáromi osztálytárs) vett részt a kiránduláson.

A csapat október 30-án kedden reggel Győrből indult a fél 8-as vonattal Sopronba. A soproni állomáson Breidenbach Zsolt a soproni Rotaract tagja, első éves doktorandusz hallgató és Pankotay Fruzsina egyetemi hallgató várt minket. Zsolt egész nap kísérte és szóval tartotta a csoportot, amelyet külön köszönünk. Fruzsi a soproni (selmeci) egyetemi hagyományok lelkes örzője, közvetítője, amelyet egyenruhájával is demonstrált számunkra. Útban első célpontunkhoz Ő beszélt a Nyugat-magyarországi Egyetem történetéről, néhány diákhagyományról és arról, hogy miért köszön mindenki ezen az egyetemen 'Jó szerencsét!'-tel a szokásos 'Jó napot!' vagy 'Szia' helyett.

Az első úticélunk az alig egy hónapja, az egyetemi campus központjában megnyílt, az erdészettel és faiparral, valamint a körnnyezettel foglalkozó Ligneum interaktív látogatóközpont volt. Köszönet Gálné Kapás Mártának és Horváthné Hoszpodár Katalinnak az egyetem munkatársainak, hogy lehetővé tették számunkra, hogy a keddi szünnap ellenére birtokba vehettük a központot. Katalin gyors 'tárlatvezetését' követően a fiatalok hamar szétszóródtak a különböző látványosságok között és aktívan próbálgatták a különböző kísérleti eszközöket, hangszereket, számítógépes és a fából készült logikai játékokat. A helyszínen, az egyetem fő profiljához igazodóan minden a fáról szólt az erdőműveléstől, a fafeldolgozáson át a faépítészetig, dizájnig és fajáték tervezésig. A másfál óra gyorsan eltelt, de indulni kellett a következő helyszínre, a Perkovátz Házba.

Külön köszönet Perkovátz Tamásnak, Sopron egyik legismertebb lokálpatriótájának, az RC Sopron tagjának, a soproni helyi pénz a Kékfrank elindítójának, hogy az étteremként üzemelő Perkovátz Házban fogadott minket, amely egy civil ház is egyben, hiszen a családi bútorokkal és tárgyakkal berendezett emeleti szoba ad otthont az RC Sopron, Rotaract Sopron, a Lions Club Sopron, a Kitaibel Pál Természettudományi Asztaltársaság és a Soproni Helytörténészek Baráti Köre találkozóinak. Bízom benne, hogy a fiatalok is átérezték a hely szellemét. Tamás bemutatta számukra a soproni helyi pénz, a Kékfrank kezdeményezés indítékait, beszélt az egyes címleteken lévő Sopronhoz kötődő személyiségekről. Tamás előadását követően Jankó Ferenc az egyetem adjunktusa beszélt arról, hogy miért hívjuk Sopront a leghűségesebb városnak. Az ebédet is ebben az excluzív környezetben költhettük el, amelynek végéről nem hiányozhatott desszertként - Sopronban lévén - a friss gesztenyéből nyomott püré. (Sajnos ez annyira nem fogta megcserediákjainkat.)

csokikóstoló a csokoládégyárban